Nagy László Rege tűzről és jácintról-részlet
Fogsorod alá, anyám, az évek
|
aknácskáikat sunyin beásták,
|
|
omoltak szádban a
márványbástyák,
|
|
csavarták hajadat csuklóikra,
|
|
gyöngyház-forgóid forgatták
kínra
|
|
az évek, mama, az évek
|
|
az ég tornyában himbáltak
téged,
|
|
kihallgatták a szívverésed,
|
|
elmerítettek a csend vizében,
|
|
kihallgatták a szívverésed,
|
|
páva-álmodra fegyverük
dörrent,
|
|
sikolyod volt ruganyos ágyuk,
|
|
zsoldjuk a könnyed,
|
|
édesanyám, ne nézz utánuk!
|
|
Fájdalmas asszony, fájdalmak
orma,
|
|
málnás hegyoldal, itt vagy
kifosztva,
|
|
összetaposva.
|
|
Tagjaidat már hóharmat
szívja,
|
|
aranylankáid barnával,
kékkel,
|
|
vasfeketével vannak beírva.
|
|
Ó te ki voltál, jaj te mi
lettél?
|
|
Mért is születtél
|
|
te Árva,
|
|
te isten kislánya!
|
|
Tisztább vagy te a pilléző
hónál,
|
|
koldusabb annál, ki mérget
kortyol
|
|
s lilán a halál szelében
kószál!
|
|
Mindent megadtál, nincs
számadásod,
|
|
vallásod és az iszonyú isten
|
|
meakulpára s vad könyörgésre
|
|
ne kényszerítsen.
|
|
Tartozol te a Mélynek,
|
|
rengeteg éhes elemének!
|
|
S a harcnak nem lesz vége:
|
|
ébreszt a törvény új
létezésre,
|
|
te Halhatatlan,
|
|
zsendülsz és pendülsz ezer
alakban,
|
|
veled a kín is halhatatlan.
|
|
Jácint vagy? Csülkök vernek.
|
|
Csipkefa? Lángok dőzsölnek
benned.
|
|
Ablak vagy, anyám? Biztos
bezúznak.
|
|
Hát ne siess,
|
|
ne kerekedj útnak!
|
|
Elkapom a szoknyád,
visszahúzlak,
|
|
visszarántlak.
|
|
Még a trombiták aranycsordái
|
|
bársonyban méláznak.
|
|
Nem hív semmi,
|
|
nem küld senki.
|
|
Csücsülj szelíden s én mint
álmomban:
|
|
hiszem, van erőm
varázsoláshoz.
|
|
A versem érted kiáltoz.
|
|
Okádok sziklát, a trombitákat
|
|
lapítom: puffadt
aranyhüllőket.
|
|
Halálangyalok fuvalkodhatnak:
|
|
dühös kutya a
pehely-dunyhákat,
|
|
szívem széttépi őket.
|
|
Hallgassatok ide, dolgok,
növények,
|
|
baj-szövevények,
jaj-vetemények.
|
|
Hallgassatok ide bolond
plakátok,
|
|
végzések, idézések:
|
|
kisszéken itt ül,
|
|
az ég alatt aláztatásba
gúzzsadt
|
|
az én anyám: Vas Erzsébet.
|
|
Bántani tilos, mert elmegy,
|
|
elszáll zengve,
|
|
ahogy menyecske-sörénye a
csendbe.
|
|
Serénység, vad kötelesség,
|
|
virradatkor mennydörgő ostor,
|
|
anyámat ne riaszd:
|
|
harmatban rohadj el
sudarastól.
|
|
Üres vödrök, hordók, bödönök,
|
|
kongó vagonok,
|
|
ne ordítsatok a mamára,
|
|
gurulva távozzatok.
|
|
Elég volt,
|
|
a robot elég volt,
|
|
verejtékéből tömörödve,
|
|
akár a jég-fényes alpesek,
|
|
sóhegyek ragyognak körülötte.
|
|
Ó, te szomorú, idehallgass!
|
|
Kék-eres bokádhoz leborúltam,
|
|
sírok helyetted, háborgok
érted,
|
|
megfeszülök érted haragomban!
|
|
Akarom: ne zokogj,
|
|
akarom: sugarasodj,
|
|
mosolyoddal, mint
arany-csipesszel
|
|
fiad a porból egy csillagra tedd
fel,
|
|
te, anyám, te,
|
|
minden varázslók döbbenete,
|
|
örömöd engem elhoppol
|
|
iszonyatból, árnyakból,
|
|
de a jajod, a jajod, a jajod
|
meggyilkol!
Címkék: anya, az | 2009-06-14 16:47:27 | micocska@gmail.com | varhegyine | hozzáaszólás: 0 | Hozzászólás RSS
